Meglehet, sokak szemében
szélsőséges álláspontnak tűnhet mindennemű állatkísérlet ellenzése. Noha a
kísérletek töredéke szól csak új gyógymódokról, vagy egyáltalán egészségügyről,
mégis ez az a kérdés, ami a leginkább érdekli az embereket.
És ha a saját gyermeked feküdne gyógyíthatatlan
betegséggel? Vagy a saját édesanyád? Egy betegséggel, amire nincs gyógymód.
Fájdalmakkal, amiket nem tudunk még csillapítani. Akkor is fontosabbak lennének
neked az állatok?
De kérdezhetnénk azt is: mit
gondolsz, körülbelül hány csimpánz életen át tartó testi-lelki kínzása és
halála nem túl sok ahhoz, hogy a te rokonod élhessen? Mennyi áldozatot ér meg, hogy neked ne
kelljen szembe nézned a halállal, a fájdalommal, a gyásszal?
Áldozat. Milyen szép szó, ha
magunk hozzuk meg. Éveket áldoztam az
életemből, hogy Téged ápoljalak. Feláldoztam a karrieremet, hogy Melletted
legyek. Feláldoztam a szabadságomat, hogy Neked segítsek. Önfeláldozó vagyok.
Áldozatkész vagyok. Önzetlen vagyok. Mindez nagyon szép. De mennyiben
nevezhetjük nemes áldozatnak, amikor mások szenvedését és mások életét áldozzuk
fel nemes céljaink oltárán?
Olvastam már valahol, hogy
legyünk hálásak az állatvilágnak, mert sok-sok millió állat halt meg azért,
hogy nekünk gyógymódunk legyen erre vagy arra a betegségre. Jelentem: tévedés.
Nem azért haltak meg, hogy nekünk gyógymódunk legyen. Azért haltak meg, mert
nem tudtak védekezni. Akaratuk ellenére voltak épületekbe zárva, szélsőségesen
abnormális körülmények között tartva, kínozva és végül likvidálva. Nem akartak
ők segíteni senkinek. Élni akartak. Menekülni. Csak nem tudtak.
Amikor az orvosok vagy a
pszichológusok emberek bevonásával végeznek kutatást, az első lépés mindig az,
hogy tájékoztatják a kutatási alanyokat arról, milyen esetleges kellemetlen
következménye lehet a kutatásnak. Például felkavaró lehet, amikor a gyerekkori
traumáiról kérdezünk, vagy ez az új tabletta fejfájást okozhat. Minden olyan
kutatásnál, ahol felmerül, hogy bármiféle minimális kellemetlenség adódhat, az
emberekkel informált beleegyezési nyomtatványt íratnak alá. Ez egy alap dolog.
Törvénybe van foglalva. Tanítják mindenkinek az egyetemen. Tehát csak úgy
szabad valakit kutatásra felhasználni, ahogy az illető tudja, milyen kockázata
van a részvételnek és azt önként vállalja. Ennyi. Az állatok nem mennek önként
a laborba. Nem fogják fel, mi fog velük történni. S egyáltalán nem egyeztek bele.
Akaratuk ellenére áldozzák fel őket olyan célokért, amikhez semmi közük.